Akinek Bora volt a felesége
Luther Márton nagyra becsülte a bort. 1540 körül 600 szőlőtőkéje volt, amit felesége, Bora Katalin felügyelt. Tudjuk, hogy ez a kis szőlőbirtok nem adhatott olyan mennyiségű bort, ami elég lett volna a nála lakó és házban vendégül látott barátok, hallgatók számára. Csak Luther „házanépe” mintegy 60 főből állt. Ezt tudván támogatói, sőt a wittenbergi fejedelem is gyakran ajándékozott neki bort. Tudunk arról is, hogy prédikációiiért gyakran fizettek neki ezzel a nemes nedűvel. Maga is szívesen vásárolt és hozatott francia és olasz borokat. Hasonlóan a sörhöz, a 16. században a bort fűszerezték és mézzel édesítették, hogy hosszan eltartható legyen, de azért is, mert egyébként szinte ihatatlan lett volna. Reformátorunk a fehér bort szívesen hozatta Worms környékéről. A szilváni például ennek a vidéknek közismert bora.
A Luther gasztro-teológiai bölcsességei a borral kapcsolatban:
„Aki nem kedveli a bort, a nőt, az éneket, az egész életében balga marad!”
„A bor dicséretes dolog, és szó esik róla a Szentírásban, a sör pedig emberi hagyomány.”
„A bor erős, a király erősebb, az asszony még erősebb, de az igazság a legerősebb!”
„A halottra bor, az élőre víz: ez az előírás, ha a halakról van szó!”
„A vendégeket jófajta itallal kell kínálni, hogy vidámak legyenek, mert ahogyan a Biblia írja: a bor felvidítja az ember szívét és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.”
Fotó: www.evmedienhaus.de
Az idézeteket fordította: Orosz Gábor Viktor
