A jog és nem a hit irányítja a társadalmat! ... ?

Összegezve az utóbbi évek teológiai szakirodalmát Peter Dabrock megállapítja, hogy azok a teológusok, akik mértékadó forrásul a Szentírásra támaszkodnak az ember védendőségét és feltétlen elfogadását erkölcsileg alátámasszák, a legtöbb esetben az istenképiség jelentéstartományában találják meg kiindulópontjaikat [1] . Nem csupán Gen 1,27, hanem a zsoltárokban olvasható doxológiák (Zsolt 8, 139) is azok a toposzok, amelyek kifejezik, hogy az istenképiség az ember Isten általi megszólítottságából fakad. Tartalmát tekintve pedig nem kizárólag a többi teremtménnyel szembeni felelős bánásmódra kötelez, de kifejezi minden ember alapvető egyenlőségét is. Ezzel az ...

Az emberi méltóság fogalma azzal, hogy üres frázisnak tartják, egészen sajátos módon konfrontálódik. Hiszen éppen ennél a fogalomnál figyelhető meg – a német erkölcsi és politikai párbeszéd során ezért rendkívül sokat tesznek – az a pátosz, amellyel rendszerint megszólaltatják, és ami fordított viszonyban áll tartalmi rögzítettségével...

Míg a méltóság fogalma gyakran egyének, vagy csoportok sajátos rangjára, vagy hierarchikus alá- és fölérendeltségükre mutat, addig az emberi méltóság kifejezés éppen egyenlőségükre utal [1] .

Az emberi méltóság tisztelete kivétel nélkül minden embert megillet és független teljesítőképességétől, vagy annak hiányától.

Az európai filozófiai, politikai és ...

Lehet-e a teológia karanténban?

Van-e remény? Van-e gondviselés?

Isten legértékesebb teremtményéről a reménységgel is gondoskodik, ami a dán evangélikus filozófus, Søren Kierkegaard, szerint:

„a lehetséges iránti szenvedély.”

A szabadság tágas terébe állította Isten az embert, teremtett ...

A hit többet jelent annál, hogy bízunk az életben. Az „élet” az evés és a fogyasztás körforgása, azonban ennek semmi köze nincs húsvéthoz – véli Ulrich Körtner, Dietrich Bonhoefferre irányítva a tekintetünket, akit hetvenöt évvel ezelőtt, április 9-én gyilkoltak meg. Ulrich H. J. Körtner evangélikus teológus, bioetikus írását dr. Orosz Gábor Viktor fordításában közöljük.

„Húsvét? Mi bizony inkább a meghalást látjuk, mint a halált. Hogy miként kezeljük a meghalást, számunkra fontosabb a halál legyőzésénél. Szókratész legyőzte a meghalást, Krisztus viszont a halált győzte le, mint utolsó ellenséget (1Kor 15,26). A meghalás legyőzése még nem azonos a halál legyőzésével: a meghalás legyőzése az emberi ...

Az élet kezdetével kapcsolatos kérdéseinkhez szorosan kötődik valakinek a személyként való elfogadása és emberi méltóságának elismerése, ami két feltétel eredőjére vezethető vissza. Egyrészt az, hogy „species homo”-hoz tartozónak tekintünk egy életet, feltétele annak, hogy személynek ismerjük el. Másrészt a személyként való lét feltétele az ember méltóságának.

A hangsúly mindenképpen a személy szóra kerül a nyugati gondolkodásban és ezáltal annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy az embernek elidegeníthetetlen jellemzője-e személyként való létezése, vagy pedig bizonyos tulajdonságai alapján tekinthető annak? A kérdés ott válik igazán jelentékennyé, ahol az ember lét kontúrjai életlenek.

A legtöbb ...

Adolf Hitler hatalomra jutásával egyidőben Dietrich Bonhoffer evangélikus lelkész és teológus (1906-1945) csatlakozik az egyházon belüli ellenzékhez. Szembefordul az egyház és az állam feltétlen együttműködésének igényével és az elsők között ismeri fel a zsidókérdést. Ebben az időben, 85 évvel ezelőtt, fogalmazta meg híres mondatát, miszerint késznek kell lennünk „nem csak a kerék alá került áldozatokhoz csatlakozni, hanem önmagunkat a kerék küllői közzé vetni” [nicht nur die Opfer unter dem Rad zu verbinden, sondern dem Rad selbst in die Speichen zu fallen] [1] .

Dietrich Bonhoeffer 1936-os Katekizmusának (Konfiemanden-Unterrichtsplan. Zweiter Katechismus-Versuch) egyik érdekessége, hogy arra a kérdésre, melyek a legfontosabb ...

Az emberiség modern kori történetében előnyben részesítették a „mémek” (kulturális átadás egységei) elterjedését és átadását, a gének átörökítésével szemben, amelynek jelentős szerepe van a generációk közötti szokások, viselkedésminták, erkölcsi és világnézeti meggyőződések áthagyományozásában.

A korosodás nem tekinthető egyszerűen biológiai folyamatként,

hanem olyan szociokulturális tényezője az emberi életnek, amely által az eljövendő generációk számára nélkülözhetetlen tapasztalatcsere megvalósulhat. Mindezért szükséges megkülönböztetni a korosodás és az öregedés fogalmát.

Milyennek kell lennie egy olyan társadalomnak, amelyben öregségében is ember maradhat az ember? – tette fel a ...

Az egyházi tekintély összekapcsolása a nemzeti érzelmekkel és egy bizonyos párt értékpreferenciáival hazánkban a történelmi felekezetek állammal szemben feltételek nélküli lojalitást tanúsító vezetői által valósul meg. Lojalitásuk oka alapvetően az az anyagi szubvenció, amely nélkül intézményrendszerük életképtelen lenne.

Az a néhány ikonikus kép , például kiállás a menekültekért, vagy a mainstreamtől eltérő álláspont, még csak betyárkodásnak sem tűnik, kötéltáncnak meg bátortalan, a kormányfő mögötti masírozás során.

Ennek a tendenciózus magatartásnak jeles példái a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából rendezett eseményeken elhangzó „állami és egyházi nyilatkozatok”, beszédek ...

„A természetes élet megőrzésének első joga a testi élet védelme az önkényes gyilkosságtól. Önkényes gyilkolásról ott beszélhetünk, ahol ártatlan életet szándékosan oltanak ki. Ártatlan ebben a tekintetben minden élet, amely nem vállalkozik szándékos támadásra egy másik élet ellen, és nem vezet halálra méltó bűncselekményhez. Tehát nem gyilkosság az ellenség megölése a háborúban. Mert, ha az nem is személyesen bűnös, de tudatosan vesz részt népének támadásában, amely az én népem ellen irányul és ezért a kollektív bűnösség következményeit is el kell hordoznia.  Természetesen nem tetszőleges annak a bűnözőnek a megölése, aki más életére tört.

Nem önkényes a civilek megölése sem a háborúban akkor, ha ...

„Kezdeteben azt hittem, hogy meg kell térnem. Időközben megtanultam: a feladatom az, hogy szeressek. És a szeretet megtér, ha akar.” – írja Teréz anya. Életpéldáján keresztül és az idézett gondolattal vált Teréz anya mindannyiunk példaképévé. A mosolygós kendős néni, akit először gyerekoromban láttam egy újságban, talán éppen 1979-ben, amikor neki ítélték oda a Nobel-békedíjat. A díjat az alábbi szavak kíséretében vette át: „Menjünk haza és szeressük a családunkat”, ami válasz volt arra a kérdésre, hogy miként segítsük elő a világbékét.

Az összkép, amit róla akkoriban alkottam az a gondoskodó édesanya alakja volt, akinek sok fogadott gyermeke van és ezért nagyon becsülik, de ő maga az édesanya, a nagymama ...