Az élet kezdetével kapcsolatos kérdéseinkhez szorosan kötődik valakinek a személyként való elfogadása és emberi méltóságának elismerése, ami két feltétel eredőjére vezethető vissza. Egyrészt az, hogy „species homo”-hoz tartozónak tekintünk egy életet, feltétele annak, hogy személynek ismerjük el. Másrészt a személyként való lét feltétele az ember méltóságának.

A hangsúly mindenképpen a személy szóra kerül a nyugati gondolkodásban és ezáltal annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy az embernek elidegeníthetetlen jellemzője-e személyként való létezése, vagy pedig bizonyos tulajdonságai alapján tekinthető annak? A kérdés ott válik igazán jelentékennyé, ahol az ember lét kontúrjai életlenek.

A legtöbb vallás azonban egyetért abban, hogy valamiből nem válik valaki.

Tehát az emberi élet biológiai kezdetekor, sőt egyes vallásokban már azt megelőzően jelen van a személynek kijáró tisztelet igénye. Többen úgy vélekednek, hogy fogamzás csak akkor történik, ha a megtermékenyítés terhességet is eredményez, mert a fejlődéshez szükséges feltételek ekkortól adottak.

A bibliai antropológia és a modern embriológia közötti összhang úgy fejeződik ki, hogy az ivarsejtek egyesülésétől fogva egy új emberi lény jelenlétét fogadjuk el.