Az emberi méltóság fogalma azzal, hogy üres frázisnak tartják, egészen sajátos módon konfrontálódik. Hiszen éppen ennél a fogalomnál figyelhető meg – a német erkölcsi és politikai párbeszéd során ezért rendkívül sokat tesznek – az a pátosz, amellyel rendszerint megszólaltatják, és ami fordított viszonyban áll tartalmi rögzítettségével...

Míg a méltóság fogalma gyakran egyének, vagy csoportok sajátos rangjára, vagy hierarchikus alá- és fölérendeltségükre mutat, addig az emberi méltóság kifejezés éppen egyenlőségükre utal[1].

Az emberi méltóság tisztelete kivétel nélkül minden embert megillet és független teljesítőképességétől, vagy annak hiányától.

Az európai filozófiai, politikai és teológiai diskurzusba központi szerepet tölt be, egyebek mellett azért is, mert számos ország alkotmányának posztulátuma, amely a római antik gondolkodástól kezdve jórészt a zsidó-keresztény istenképiség, a reneszánsz idején az emberi teremtőképesség, Immanuel Kantnál az emberi morális természete, majd később egyre inkább az emberi értelem alapján kulcsszerepet tölt be[2]. Colste Göran meghatározása szerint az emberi méltóság az erkölcsi véleményalkotásnak egyszerre orientációs háttere és eszköze^[3]. Betöltheti-e említett feladatát, ha a fogalom nem bír egységes jelentéstartalommal?

Az emberi méltóság elvét^[4] az etikában gyakran „vezérelvnek” nevezzük. A szakemberek kreativitása azonban határtalannak tűnik, amikor a fogalom pozitív, vagy negatív tartalmi jelentéséről esik szó^[5]. A vonatkozó irodalomban sokan az emberi méltóság fogalmát „retorikai fegyverként”^[6] aposztrofálják, mások „knock-down érvről” beszélnek, vagy éppen szemantikailag „üres frázisnak”^[7] tartják. Dieter Birnbacher pedig a fogalom patetikus voltára utalva így fogalmaz:

„Az emberi méltóság fogalma azzal, hogy üres frázisnak tartják, egészen sajátos módon konfrontálódik.

Hiszen éppen ennél a fogalomnál figyelhető meg – a német erkölcsi és politikai párbeszéd során ezért rendkívül sokat tesznek – az a pátosz, amellyel rendszerint megszólaltatják, és ami fordított viszonyban áll tartalmi rögzítettségével. Nem utolsó sorban ezáltal tapad a fogalomhoz valami teológiai. Ahogyan az Istenről való beszédnél, úgy az emberi méltóságról szóló beszédnél is a deskriptívvel szemben az expresszív és apellatív jelentéskomponensek kerülnek a háttérbe.”^[8] 

Birnbacher kritikájának nyomán számunkra is kérdés, hogy tartalmi megkérdőjelezhetősége, pusztán retorikai szerepe ellenére alkalmazható-e még a fogalom, vagy éppen ezért „ki kell vonni a forgalomból”? Vagy ennek fordítottja igaz: olyan normatív, irányt mutató fogalom-e az emberi méltóság, amely az erkölcs posztulátuma és éppen ezért társadalmi viszonyaink alapja?

Az emberi méltóság-elv kritikusainak egy csoportja azt állítja, hogy az emberi méltóság „erősítheti a paternalizmust, ami inkompatibilis az önrendelkezés szellemiségével”.^[9] Korlátozza az egyén autonómiáját és szabadságát, amennyiben az egyenlő méltóság egyenlő jogokat is jelent. Az egyenlőségen keresztül kifejeződik az emberi méltóság elvében meglévő normatív erő, amely az emberi jogokban és kötelességekben mutatkozik meg.^[10] További kérdések merülnek fel a méltóság és a személy fogalmának szoros összekapcsolódásából fakadóan. Thomas A. Shannon azt a javaslatot teszi ezért, hogy az emberi méltóság fogalma helyett inkább az „ember értéke”^[11] (human value) kifejezés legyen használatos a bioetikai párbeszédek során. Ugyanis a fogalom elválaszthatatlanul összekapcsolódott a személy fogalmáról folytatott párbeszéddel és további használata ebből az összekapcsolásból fakadóan - különösen is az embrió státuszáról folytatott vitákban - félrevezetheti és hátráltathatja a párbeszédet, mivel önmagában is tisztázásra szorul.^[12] Hans Joas pedig megállapítja, hogy

a „személy szakralitása”[13] az emberi méltóság posztulátumát úgy fejezi ki, hogy közben az eltérő vallási, teológiai és filozófiai tradíciók találkozását teszi lehetővé.

Ebből a szempontból alkalmasabb kifejezésnek tűnik az orvosi etikai, politikai és a társadalom egészét érintő párbeszédek során.

Kétségtelen, hogy az emberi méltóság fogalmának használata sokrétű jelentése következtében egyrészt leértékelődött és a kifejezés pontos meghatározása nehézkes. Másrészt a tapasztalati úton ellenőrizhető feltételek válnának dominánssá, amennyiben mellőznénk a fogalom transzcendens eredőit az etikai diskurzusokból. Bár a fogalom túlságosan tág jelentéstartománnyal bír, ám olyan alapjogok hátterét képezi, amelyeknek mindegyike nagy jelentőséghez jutott a II. világháború és a nácizmus embertelen borzalmait követően.

1948 óta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának és sok más konvenciónak és szerződésnek az emberi méltóság az alapelve.

Előbbiben negatív meghatározása dominál, „barbár cselekmény”, „elnyomás”, „nyomor”, „zsarnokság” kapcsán hivatkoznak rá, úgy, mint ami valamivel szemben és valamitől megóv. Erre további példa a Nürnbergi Kódex, amelyben az emberi méltóság az emberen végzett kísérletekkel, vagy a vallatással szembeni egyik érv[14].

A fogalom negatív használatának meglátása azért lényeges, mert az érvelésnek ez a fajtája határozza meg a legtöbb egyházi állásfoglalás retorikáját is. A modern bioetikai párbeszédben ilyen esetekben az ember méltóság nem valamire szól, hanem valamitől óv. Ez az intenció azonban részben eltér a Szentírásban megjelenő istenképiség és annak interpretációjának alapstruktúrájától, ami elsősorban a kitüntetettség, a mandátum, és a dialógus fogalmain keresztül ragadható meg.

Folytatás következik!

[1] vö. Joas: Würde und Menschenwürde, 1.

[2] uo.

[3] Colste: Human life, 19.

[4] „Menschenwürde” (l. részletesen: 1.4.2.) a német filozófiában, politikatudományban és etikában általánosan elterjedt fogalom, az angol nyelvben nincs kifejezett megfelelője. Általánosan a „Human dignity” szavakkal adható vissza jelentése, máskor „sanctity of life”, vagy a „security of person” kifejezések használatosak az emberi lény elidegeníthetetlen autonómiájának kifejezésére. A „personal security” különösen is a jogfilozófiával foglakozó könyvekben fordul elő, míg a „sanctity of life” az etikai jellegű művekben, leginkább a szociáletikai művekben. vö. Hailer – Ritschl: General Notion. 91.

[5] Spaemann: Begriff der Menschenwürde, 109.

[6] Schöne – Seifert: Philosophische Überlegungen 442.

[7] Hoerster: Ethik des Embryonenschutzes, 28.

[8] Birnbacher: Menschenwürd, 249.

[9] Beyleveld: Human Dignity, 662.

[10] Stepaninas: Gleiche Würde, 111.

[11] Shannon: Grounding Human Dignity, 113.

[12] i. m. 115.

[13] Joas: Sakralität der Person, 10-14.

[14] l. Kerpel-Fronius: Nürnbergi orvosper, 94–96.

[15] Dabrock: Bioethik des Menschen, 529.

[16] uo.

[17] i. m. 530.

[18] vö. i. m. 531.

[19] vö. Vögele: Menschenwürde, 405.

[20] Ritschl: Ethical Maxims, 92.

[21] Körtner: Unverfügbarkeit, 105.

[22] Huber – Tödt: Menschenrechte, 148k.

[23] Vögele: Menschenwürde, 404.

[24] Anselm: Kunst des Unterscheidens, 60.

[25] uo.

[26] Koch: Menschenwürde als Menschenrecht, 100.

[27] Körtner: Unverfügbarkeit, 117.

[28] Az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló Oviedóban, 1997. április 4-én kelt egyezménye: Az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezmény, valamint az Egyezménynek az emberi lény klónozásának tilalmáról szóló, Párizsban, 1998. január 12-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyve, 2002. évi VI. törvény. Magyar Közlöny 2002. 1798-1814. Ez a törvény 2002. május 1-én lépett hatályba. (Továbbiakban: Bioetikai Egyezmény)

[29] vö. Dabrock - Klinnert – Scharden: Menschenwürde und Lebensschutz, 251.

[30] A méhben levő magzat a terhesség 12. hetéig.

[31] Vö. Mieth: Präimplantationsdiagnostik, 79.

[32] von Schubert: Dilemma, 50.

[33] vö. Knoepffler: Menschenwürde, 27.

[34] Geier - Schröder: Concept of Human Dignity, 148.

[35] A kifejezés a 20. században először Mexikó alkotmányában (1917) jelent meg, majd Írország (1937) és Kuba (1940) következett és csak ezután kapott helyet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában. Érdekes a kérdés, hogy miként került bele a deklaráció szövegébe az emberi méltóság fogalma. Az Egyesült Államok 1945-től fogva Eleanor Rooseveltet delegálta az Egyesült Nemzetek üléseire, aki nagy mértékben hozzájárult a deklaráció megszerkesztéséhez. A dokumentum elkészítésének ideje alatt - ami két évet vett igénybe - ő a francia katolikus filozófus, Jacques Maritain befolyása alatt ált. A fogalom katolikus háttérből való származására még további két dolog is okot ad. A méltóság, mely a latinban dignitas-ként jelenik meg, a 19. század végétől több katolikus dokumentumban is jelentékeny szerepet töltött be. A II. világháború előtt a katolikus államok alkotmányába került bele, de más államokéba nem. vö. Häyry: Another Look at Dignity, 7-10.

[36] Verspieren: Menschenwürde, 144.

[37] Geddert-Steinacher: Menschenwürde als Verfassungsbegriff, 23.

[38] Hesselberger: Grundgesetz, 69.

[39] Eibach: Gentechnik und Ebryonenforschung, 208.

[40] Bentham és Mill nem használják az emberi méltóság fogalmát, ám kései követőik következetesen beszélnek az eutanáziával kapcsolatban „a méltósággal történő meghalásról”, ami felhatalmazza az embereket arra, hogy akkor haljanak meg, amikor akarnak, akár orvosi beavatkozás, illetve segítségnyújtás nélkül.

[41] Magzatról beszélünk a terhesség 9. hetétől kezdve.

[42] Így például Karjalainen: Justice, dignity, autonomy, 69–85.

[43] vö. Dabrock - Klinnert - Schardien: Menschenwürde und Lebensschutz, 96.

[44] Schweitzer: Lehre von der Ehrfurcht, 32.

[45] Gott ist ein Freund des Lebens

[46] l. Singer: Praktische Ethik, 425-451.

[47] Az emberi génállomány és az emberi jogok, 5-11.

[48] l. Harris: Cloning an attack, 754.; Labib: Don’t leave, 5.; Kahn: Cloning, 320.

[49] vö. Knoepffler: Menschenwürde, 30-31.

[50] Uo. 31.