A sokszínűség gazdagságot, de kockázatot is jelent egyszerre. Az életformák, a vallások, a nemzetiségi kisebbségek természetes módon gazdagítják egy társadalom kultúráját, de szinte ugyanilyen természetességgel kelt félelmet a sokféleség, ha ismeretlen marad, akár bevallja valaki, akár nem.

Az említtetett félelemmel szemben a másik megismerése, a vele folytatott párbeszéd és demokratikus kultúránk erősítése lehet megfelelő módszer.

Hiszen a demokratikus jogrendszerben az én szabadságom a másik szabadsága is![1] Számolnunk kell azzal, hogy a vallások, de a nemzeti identitást formáló értékek sem ismerhetők meg úgy, hogy valaki neutrális álláspontra helyezkedne és abból a távlatból vizsgálná nemzeti és vallási környezetét. Sokkal inkább tudatosítanunk és megismernünk kell saját nemzeti és felekezeti identitásunkat, értékeinket és céljainkat ahhoz, hogy a más nemzetek és vallások értő ismerőivé és barátaivá válhassunk.

A helyes önismeret teremti meg azt a szabadságot, amely nem elszigetelődik, hanem nyit a másik nemzet, vallás, de egyáltalán a Másik ember felé.

A Krisztusban megélt szabadság a keresztény ember számára magába hordozza azt a tapasztalatot és ismeretet[2], hogy Isten leleménye az emberek megszólítására nem ismer korlátokat, a végeshez szokott emberi tudat, nem lehet gátja Isten végtelen jóakaratának és nemzetek felett álló egyetemes szeretetének.

Mivel világunkat Isten teremtett és a megváltotta Isten hiányának nyomorúságától, a protestáns egyházak nem idegenként tekintenek az Európa szerte, de hazánkban is egyre nagyobb számban megjelenő más vallású emberekre, hanem úgy, mint akik „lakótársaink”, akik ugyanannak a polisznak a tagja, akik Isten szava által megszólítottak.

A protestantizmus hozzászokott, hogy a hitet a felekezeti sokféleségben tisztelje ezért vallja, hogy más vallásoknak is helye van a társadalomban, csakúgy mint a vallások iránti érdektelenségnek is!

[1] Vö. Christlicher Glaube und religiöse Vielfalt in evangelischer Perspektive Ein Grundlagentext des Rates der Evangelischen Kirche in Deutschland (EKD). Gütersloher Verlagshaus, München 2015. 9. o.

[2] Uo. 9. o.