Míg Norbert Elias a test szociális vizsgálatára mutatott rá, addig Michel Foucault a hatalom perspektívájából értekezik róla. Foucault gondolkodásában a test két vonatkozásban bír rendkívüli jelentőséggel. A testnek materialitását is beleértve hatása van a hatalom-ismeret praktikáira, másrészt a test feletti hatalom elérése nem csupán elnyomó, hanem produktív. A hatalom első hatása az, ami azt okozza, hogy a test, a gesztusok, diskurzusok, a vágyak által az individuumot identifikálják és konstruálják.^[1]

„A test azonban közvetlenül a politika terében áll; a hatalmi viszonyok ráteszik a kezüket; átöltöztetik, megjelölik, dresszírozzák, kínozzák, munkára kényszerítik, ceremóniákra kötelezik, jelzéseket kívánnak tőle. […] A test csupán kihasználható erővé válik, ha egyszerre produktív és alávetett test.”^[2]

Az idézetben a hatalom ereje határozza meg a test esztétikumát, mégpedig saját ideálja alapján. Nem csupán az elvárt magatartás és viselkedés szintjén, de az öltözködés, az ünnepeken való megjelenés és test átformálása, vagy megkínzása által is. A szubjektumot a hatalom a test és a lélek egységeként formálja. A szubjektummá válás a diszpozitív harmadik dimenziója, ezért játszik kulcsszerepet a test:

„A test - és minden, ami vele összefügg: élelem, éghajlat, talaj – az eredet helye; a testen elmúlt események stigmái találhatóak; belőle erednek a vágyak, a gyengeségek és a tévedések; benne kapcsolódnak össze és fejeződnek ki hirtelen, de benne is válnak külön egymástól, viszálykodnak, kölcsönösen kioltják egymást és hordozzák leküzdhetetlen konfliktusukat.

A test felület, amelybe az események belevésődnek (miközben mindezeket a nyelv megjelöli és a gondolatok feloldják); az én felbomlásának helye […]; test, ami állandó szétesésében ragadható meg.

A genealógia úgy áll elő, mint a test és a történelem közötti kapcsolat analízise. Ki kell mutatnia, hogy a test a történelem által formált és az fogja elpusztítani.”^[3]

A test felülete belső és külső erők által tovább formálódik, amelyek újabb stigmákat, ismertetőjegyeket hagynak az egyénen. Ez a változás dinamikus, mert megtörténik a szubjektummal, akit ezek az erők formálnak. Foucault a Felügyelet és büntetés^[4] című munkájában a testfelület a kínzás, fizikai erőszak alkalmazás összefüggésében jelenik meg, így „munkatest”, amely erőt ad.

A munkaidő és az „élet-idő” gazdasági kontextusban jelenik meg és így „a szubjektivitás kontrollált produktivitássá formálódik át.”^[5]

Nem a materiális testfelület kínzással való látható megjelölése többé a cél, hanem szubjektum „bejegyzése” a hatalom ökonómiájába, ahol a hatalom nem kiválasztottak privilégiuma, hanem „stratégiai pozíciók összhatása”, diszpozíciók, manőverek, funkciók mindent átfogó és átható hálózata^[6].

A diszpozitív a törvények, intézmények, tudományos kijelentések, morális és filantróp kijelentések közötti hálózat. De ehhez a kapcsolatok természetének vizsgálata is rendkívül fontos, amelyek az említett heterogén elemek között fennállnak^[7]. Diszkurzív és nem diszkurzív elemek közötti játék jön létre, hiszen a pozíciók kicserélődhetnek…

[1] L. Siebenpfeiffer, Hania: Körper. In. Kammler, Clemens / Parr, Rolf / Ulrich Johannes Schneider: Foucault-Handbuch. Leben – Werk – Wirkung. Verlag J. B. Metzler, Stuttgart – Weimar 2008. 266-267. o.

[2] Idézi Siebenpfeiffer 2008. 267. o.

[3] Foucault, Michel: Dits et Écrits. Schriften. Bd. II. Suhrkamp, Frankfurt a.M. 2002. 174. o.

[4] Foucault, Michel: Felügyelet és büntetés: A börtön története. Gondolat Kiadó, Budapest 1990.

[5] Siebenpfeiffer 2008. 269. o.

[6] Uo. 269. o.

[7] Foucault, Michel: Dits et Écrits. Schriften. Bd. III. Suhrkamp, Frankfurt a.M. 2003. 3. o.